III. tétel: A MAGYAR NÉP TÖRTÉNETE AZ ÁLLAMALAPÍTÁSIG
B, Mutassa be azt a folyamatot, melynek során Magyarország Géza fejedelem és I. (Szent) István uralkodása idején
    a keresztény Európához csatlakozott!

    1, Géza fejedelem (972-997):
             - a nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat (seniorátus)
             - 972-ben került a fejedelmi székbe. Feleségül vette Saroltát (az erdélyi fejedelem, Gyula lányát)
             - 973-ban elküldte követeit a Német-római Birodalom császárához, I. Nagy Ottóhoz Quedlinburgba.
               Hittérítőket kért az uralkodótól népe számára.

            - Géza pogány módra élt, Vajkot – fiát, a későbbi Szent Istvánt – keresztény hitben neveltette.

    2, Vajk feleségül vette a bajor hercegnőt, Gizellát. Az Árpádok rokonságba kerültek a császári Szász-dinasztiával.
        A Gizellát követő lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat.

      I. Szent István:
             - édesapja: Géza fejedelem, édesanyja: Sarolta.
             - eredeti neve: Vajk, jelentése: “Hős”, “Vezér”
             - gyermekei: Imre (Henrik), Ottó, Bernát, Ágota, Hedvig (női név)
             - Halála: 1038. augusztus 15-e, Székesfehérvár.

    3, A hatalom megszilárdítása: az uralkodói öröklés rendjének megváltoztatása
            a) a hagyomány: a család legidősebb fiúgyermeke örökli a hatalmat. (csak férfiakà senioritás),
            b) primogenitura: az elsőszülött fiú kapja meg a hatalmat.

    4, A pogányok elleni küzdelem: Vazul megvakíttatása

    5, A keresztény királyság létrehozása: - koronázás, koronázási jelvények; a kard, a jogar, az országalma, a palást

A király az egyház feje volt. István arany-sarkanytús lovagokat avatott, felvonult a koronázási dombra és a
4 világtáj irányába suhintott kardjával.

       - Istvánnak 2 törvénykönyve maradt fenn:
       - legrégibb kézirata a XII. században keletkezett (Admonti - kódex), amely egyházi vonatkozású törvénycikkeket tartalmaz,
         ezek hasonlítanak a bajor törvényekhez.
       - Az első törvénykönyvet 1001 körül, a másodikat 1030-1038 körül állították össze.

Az I. törvénykönyvből (1001 körül):
        “6”: A magánvagyon királyi engedélyezéséről:
                     - Mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felsoztani; feleségének, gyermekeinek és rokonainak,
                       vagy az egyháznak adományozni.

        “7”: A királyi javak megtartásáról:
                    - Ami a királyi méltósághoz tartozik, maradjon változatlanul, azokból senki ne raboljon, vagy el ne vegyen,
                       sem az említett dolgokból magának valamiféle előnyt szerezni ne merészeljen …

        “8”: A vasárnap megtartásáról:
                    - Ha valamely pap / ispán valakit vasárnap ökrökkel dolgozni lát, vegyék el tőle az ökröt és adják oda a várnépnek.
                    - Ha lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája ökörrel megválthat, az ökröt egyék meg.
                    - Ha valaki szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle a szerszámokat és a ruháit, amelyeket a bőrével megválthat.
                    - A papok / ispánok hagyják meg a falusi bíróknak, hogy vasárnap mindenki menjen a templomba,
                     (öregek és fiatalok, nők és férfiak) kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha valaki nem (tűz-) őrzés miatt maradt otthon, verjék meg.

  “14/A”: A gyilkosságokról:
                   - Ha valaki szándékos gyilkosságot követ el, a tanács szerint 110 aranypénzt fog fizetni. (50 a királynak, 50 a rokonoknak,
                     10 a bíráknak és a közbejáróknak.) A gyilkos az egyházi törvények rendelkezése szerint vezekeljen.
                     Ha valaki véletlenül öl meg valakit, 12 aranypénzt fizessen és vezekeljen.

   “14/B”: A rabszolgák meggyilkolásáról:
                  - Ha valakinek a szolgája más szolgáját megöli, a gyilkos adják a megölt szolga helyébe, vagy váltsa meg
                   (ura és a gyilkos vezekeljen.)
                  - Ha szabad ember megöli más szolgáját, adjon másik szolgát; vagy az értékét térítse meg; vezekeljen.

      “15”: Azokról, akik feleségüket ölik meg:
                 - Ha valamelyik ispán megöli feleségét, 50 tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival és vezekeljen.
                 - Ha valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember követi el ezt, fizessen a rokonainak 10 tinót és vezekeljen.
                 - Ha a nép tagja követte el a gyilkosságot, 5 tinót adjon a rokonoknak, böjtöknek vessék alá.

      “18”: A szabadosokról:
                 - Ha valaki saját rabszolgáját / szolgálólányait felszabadítja, halála után senki szolgaságba visszavetni ne merészelje.
                   Ha szabadságot ígért, de halála miatt ezt kinyilvánítani nem tudta, feleségének / fiainak legyen joga a szabadságot
                   kinyilatkoztatni.

      “19”: A templomba járásról. Azokról, akik a mise alatt mormognak és beszélgetnek:
                - Ha idősek beszélgetnek a mise alatt, dorgálják meg őket, gyalázattal űzzék ki őket a templomból.
                - Ha fiatalok teszik ugyanezt, akkor a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg őket,
                  ostorozással / hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.

      “21”: Ha mások rabszolgáinak szabadságot szereznek:
                - Ha valaki más rabszolgáját urának tudta nélkül felszabadítja, ha gazdag az illető, akkor 50 tinót fizessen
                 (40 tinó a királynak, 10 a szolga urának.)
                - Ha szegény az illető, akkor 12 tinót kell fizetnie (10-et a királynak, 2-t a szolga urának)

      “22”: Ha szabadokat szolgaságba hajtanak:
               - Ha az ispánok / katonák közül valaki szabad személyt rabszolgaságba hajt, kártérítésként ő maga is szolga lesz

A II. törvénykönyvből:
       - Tíz falu építsen egy templomot, amelyet 2 telekkel, 2 rabszolgával lássanak el, de legyen ló és kanca, 6 ökör, 2 tehén, 30 apró marha is.
         Ruhákról, oltárterítőkről a király; papokról és könyvekről a püspök intézkedjen. (Telek = egyszerű szálláshely, házhely)
       - A “kegyes és igazságos” uralkodó kötelességei: a feudális keresztény állam épületének biztosítása.

      “18”: A tizedről: Ha valakinek az Isten 10-et adott egy évben, az egy tized részt adja Istennek.

      “21”: A tolvajokról:
                - Ha valaki az udvarnokok közül lopást követ el, ítéljék meg, tanúbizonyságát a szabadok között ne fogadják el.

- A királyság ékessége: a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, okossága.
- Ők az ország védelmezői, a szegények / erőtlenek oltalmazói, az ellenségnek rontói.
- Ha békességes vagy, szeretni fognak, királynak neveznek.
- Ha haragos, kevély, gyűlölködő, békétlen vagy, nem fognak szeretni, az országod idegeneknek adják át.
- A vendégek / jövevények hasznosak, új ismeretket hoznak, ékesítik a királyi udvart.
- István király a legnagyobb földbirtokos, 50 vármegyét hozott létre, élükön az ispán áll.
- Az ispánok munkakörei: igazgatás, katonai ispánok, igazságszolgáltatás, gazdasági ispán.

- A Biblia hatása / hatalma isteni eredetű. Az egyház az állam támasza. Az idegeneket meg kell becsülni (szokás, nyelv, fegyver, harcmód).
  A királyi tanács összetétele változó: családtagok, főemberek. Az uralkodó igazságos, türelmes.
  Az alattvalók legyenek fegyelmezettek, figyelmesek, szolgálatkészek, engedelmesek.

- A király a “Károly” névből származik, jelentése: a legnagyobb földbirtokos, az államfő; hatalma isteni eredetű. “král”à ”király”
- A király javai:
         1, várföldek,
         2, udvari birtokok (élükön: nádorispán, főbíró, fősólymár, főlovász, főcsősz, főtárnok, főtálnok)